Simor János
Székesfehérvár, 1813. augusztus 23. - Esztergom, 1891. január 23.
Győri püspök. Székesfehérvári iparos családból származott, fiatalon kitűnt képességeivel, a középiskola felsőbb osztályait már Budán végezte.
1828 szeptemberétől papnövendék volt Esztergomban, majd tanulmányait a pozsonyi Emericanumban, később Nagyszombatban folytatta, végül a bécsi Pázmáneumban fejezte be.
1836. október 28-án szentelték pappá Esztergomban. Pályája kezdetén terézvárosi káplán, egyetemi hitszónok volt. 1840 nyarán a Pázmáneumba küldték tanulmányi felügyelőnek. 1841. december 28-án a bécsi egyetemen doktorrá avatták. 1842-ben Sándor Móric gr. birtokán, Bajnán lett plébános, majd négy év múlva az esztergomi papneveldébe nevezték ki tanárrá. Ebben az időszakban a teológiának szentelte idejét, értekezéseit a korabeli folyóiratokban tette közzé.
1848-tól helynöki, majd prímási titkár lett, 1851-től a bécsi kultuszminisztérium osztálytanácsosa, 1854-től miniszteri tanácsos. 1857. február 20-án nevezték ki győri püspöknek.
Győri működésének tíz esztendeje alatt nagy gondot fordított a katolikus iskolák megújítására, óvodákat, kórházakat alapított, egyházmegyei nyugdíjalapot hozott létre.
Irányítása alatt kezdték meg a papság adatainak szisztematikus gyűjtését, mely ma is forrásértékű. 1862-ben Győrszigetben zárdát alapított iskolával és kórházzal egyetemben. 1863-ban Sopronban "Isten Megváltó Lányai" szerzetes rendet telepített le a szegények gondozására. Nevéhez fűződik a püspökvári házi kápolna, a Szent László kápolna restaurálása, valamint püspökelődeinek állított közös emlék a katedrális déli oldalhajójában.
1867. január 20-án Magyarország hercegprímása lett, ő koronázta meg Ferenc Józsefet. Nevéhez fűződik a prímási palota megépítése, a Keresztény Múzeum megalapítása, melyet műgyűjtői tevékenysége révén sikeresen fejlesztett.
Híres volt magánkönyvtára, melynek mintegy negyvenezer kötetét a legjobb teológiai, irodalmi, történeti, művészettörténeti művekből gyűjtötte össze.
M.: Egyházi beszédek (Esztergom, 1892.)
(K.F.)