Schwarz Mór, dr.
Csáktornya, 1869. július 6. - Budapest, 1934. augusztus 20.
Rabbi. Rabbicsaládból származott. Tizenegy éves korában a Budapesti Ferenc József Rabbiképző Intézet főgimnázium diákja lett, ahol kiváló eredménnyel érettségizett.
A rabbiképző hallgatójaként beiratkozott a fővárosi tudományegyetem filológiai-, filozófiai- és pedagógiai szakára. Ugyanezekben az években két és fél esztendőt töltött a berlini egyetemen. Doktori disszertációját a XII. századi spanyol zsidó nyelvész, Kimachi Mózes életéről, munkálkodásáról írta.
1893-ban megszerezte a filozófia doktora címet. Két évvel később rabbivá avatták. Az 1895-1896-os oktatási évben fővárosi középiskolákban hittantanár volt. 1896-ban a turócszentmártoni hitközség rabbijává választotta.
Dr. Fischer Gyula győri főrabbi halála után tizennyolc pályázó közül nyerte el a győri főrabbiságot. A beiktatást - a leendő győri zsidó főpásztor édesapja - Schwarz Jakab, Csáktornya főrabbija végezte.
Dr. Schwarz Mór 36 éven át volt főpásztor. Elsősorban a gondosan megfogalmazott istentiszteleti szónoklataival nyert elismerést. A győri rabbiság történetében ő az első, aki mindig magyarul mondta a templomi beszédeit. Az ő nevéhez fűződik a zsidó leányok konfirmálásának meghonosítása.
Az iránta mutatott megbecsülést jelezte, hogy a győri zsidóság majdnem másfél százada alatti legkiválóbb rabbik egyike, dr. Ranschburg Salamon sírja mellett helyezték végső nyugalomba.
(L.S.)